HEVES VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Füzesabony

1810 és 1815 között a világi birtokosok tulajdonát képező Dormánd és Poroszló községekből 810 szegényebb zsidó család költözött Füzesabonyba, ahol tollnyersbőr felvásárló és kisebb vegyeskereskedésű üzletek megnyitásával próbáltak egzisztenciát teremteni. Számuk az évek folyamán egyre nőtt, nagyobb számban 1853 után telepedtek be a községbe. A hitközség megalakulásának pillanatát a források különböző időpontokra teszik: 1835, illetve 1880. Tény viszont, hogy 1885-ben az egri hitközséghez csatlakoztak. A hagyományok ápolása céljából a rabbi lakásán és vezetésével héber nyelv oktatásával is foglalkozó zsidó iskolát szervezett. A Budapest–Miskolc vasúti fővonal kiépülése után vasúti csomóponttá vált. Füzesabony fontos kereskedelmi központnak számított, s ebből adódóan Abonyban 1910-ben már 211 zsidó élt. 1912-ben a füzesabonyi hitközség szép zsinagógát építtetett a szomszéd Kál község földbirtokosa, Károlyi Mihály gróf jelentős összegű támogatásával.

Az első világháború harcaiban öt füzesabonyi zsidó halt hősi halált. A hitközség 1923-ban (más források szerint 1930-ban) önállósult, s később hozzá csatlakoztak a környező két település (Dormánd és Mezőtárkány) kis hitközségei is. Az 1930-as években a hitközséget 56 család alkotta; 1936-ban Klein Sándor volt a rabbi, a hitközségi elnök pedig Weisz József.

1938-ban, az új törvények bevezetése nyomán a zsidók sorsa rosszabbra fordult. Boltjaik gyakorlatilag ellehetetlenültek. A zsidó iparosok nem kaphattak nyersanyagot, és a keresztény lakosság többé nem rendelhetett tőlük semmit. Végül a zsidóktól az iparengedélyeket is bevonták. A hitközség tagjainak harmada segélyekből tartotta fenn magát. 1942-ben a fiatal férfiakat – szám szerint 15öt – behívtak munkaszolgálatra. 1944 tavaszán 10 zsidó vezetőt letartóztattak és internáltak, később valamennyiüket kivégezték. Pészah napján az összes zsidó felnőttnek ki kellett mennie a piactérre, ásóval felszerelve. Ott a körzeti hatóság vezetője a férfiakat és a nőket szidalmazta, pofozta és rugdosta, majd egy hónapon át kubikosként dolgoztatta őket. A bagólyuki gettóba 127 főt hurcoltak, közöttük a főrabbit is.

A 25 túlélő a hitközséget újjászervezte, és a holokauszt áldozatainak a tiszteletére emlékművet állított. 1947-ben a rákoskeresztúri temetőben az 1944. októberi vérengzés áldozatai is emlékművet kaptak. 1949-ben az ortodox hitközség elnöke Stein Lajos volt, a tagok létszáma viszont akkorra már 22-re csökkent. A hitközség ezt követően megszűnt. 1964-ben a kisvárosban mindössze 8 zsidó lakott.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 536-563, Szegő Ágnes

Bejelentkező űrlap

>> Címlap Elveszett Közösségek Egri járás Füzesabony