HEVES VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Szúcs (Bagólyuk)

Ide gyűjtötték össze az Egri, a Gyöngyösi, a Pétervásárai és a Hevesi járáshoz tartozó községek zsidó lakóit, akiket az Egercsehi Kőszénbánya és Portlandcementgyár Rt.-hez tartozó szúcs-bagólyuki munkáslakásokba költöztettek.

A munkáskolóniából 49 bányászcsaládot telepítettek ki ideiglenesen, s a lakásaikként szolgáló 27 épületbe mintegy 1335 zsidó személyt zsúfoltak össze, lakásonként 12 főt. Egy személyre 2,25 négyzetméternyi terület és 8 légköbméter jutott. A zsidóknak az általuk bérelt lovas kocsikkal kellett beköltözniük a gettóba. A járások zsidó tanácsainak úgy kellett megszervezniük a költözködést, hogy egy-egy járás zsidó lakosai május 10-én, adott időpontban, egyidejűleg érkezzenek meg a gettóba: a Pétervásárai járás lakosai reggel 9 órára, a Gyöngyösi járásé 10 órára, az Egri járásban lakó zsidók 13 órára, a Hevesi járásiak pedig 15 órára. A táborba érkezettekről részletes listát készítettek. A zsidó tanács vezetője Klosszer Kálmán füzesabonyi lakos, parancsnoka Polgáry Pál, az Egri járás szolgabírója volt. A tábor felépítésére, a kilakoltatott keresztény lakosok költözködésének és saját költöztetésüknek a fedezetére minden deportált 100 pengőt volt köteles befizetni a járási zsidó tanács elnökének.

A deportáltak 50 kiló felszerelést és élelmet vihettek magukkal, takarókat és száraz ételt. A tábor tagjai távbeszélőt nem használhattak, táviratot nem adhattak fel, csomagot nem küldhettek és nem kaphattak. A szolgabíró rendeletében még arra is kötelezte az elhurcoltakat, hogy visszamaradt lakásaikat és ingóságaikat tűz ellen biztosítsák.

A gettóból munkaképes férfiakat és nőket a közeli Kisgombásra vitték dolgozni, ahonnan a terület katonai parancsnoka, Feketehalmi-Czeydner Ferenc deportáltatta őket annak ellenére, hogy ezt felettesei megtiltották. A többi zsidók – a betegek, az öregek és a gyerekek – Bagólyukon maradtak. Időnként a gazdagokat elhurcolták és megverték, hogy az általuk esetleg eldugott értékeket adják elő. Aki nem rejtett el semmit, azt is többször megverték, mert nem hitték el neki. A kiskörei idős Schlésingerné családjának Kiskörén fatelepe volt. Őt és a lányát is többször nagyon megverték. Schlésingernét karosszékben kellett kihozni a kínzás színhelyéről, mert nem tudott a lábára állni.

A bagólyuki gettóban történt kínzások miatt a népbíróság három csendőrt, Erdész Józsefet, Séllyei Józsefet és Mártha Béla csendőrőrmestert elítélte, mind a hárman megfordultak a tiszafüredi gettóban és a kerecsendi gyűjtőtáborban is. Séllyei sárga csillaggal a mellén elvegyült a zsidók között, és megpróbált az elrejtett zsidó értékek nyomára jutni. Korábban, már a negyvenes évek elején nem egy zsidó kereskedőt megzsarolt Tiszafüreden. Részt vett a motozásokban Tiszafüreden és a bagólyuki gettóban is, utóbbi helyen több embert, elsősorban nőket, megvert, megkínzott.

A gettó lakóit június 9-én indították el gyalogmenetben a kerecsendi téglagyárba. Az út mintegy negyven kilométer volt, nagyrészt a hegyekben.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 536-563, Szegő Ágnes

Bejelentkező űrlap

>> Címlap Elveszett Közösségek Egri járás Szúcs (Bagólyuk)