HEVES VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Verpelét

Az 1628-ból megmaradt héber feliratú sírkő a település legkorábbi zsidó emléke. Az 1827– 1828-as összeírásban 7 zsidó kereskedő szerepelt, 1834-ben 44 családban 250 zsidó élt a településen, közöttük a megyében a leggazdagabb zsidó, Groszmann Éliás nagykereskedő, nagybérlő. Hét zsidó vett részt a szabadságharcban, a délvidéki harcokban. Ezután az itt élők fokozatosan elvándoroltak, 1851-ben Fényes Elek már csak 139 személyről írt. A dualizmus korában Stern Alajos alapított gőzmalmot, Popper József olajütőt létesített. A településen a 19. század végén a borvidék kiépülésével nőtt meg a szerepük a zsidó borkereskedőknek.

Az imaház a 18. század közepén épült, de a hitközség csak 1800-ban alakult meg. Volt Chevra Kadisája, rituális fürdője, nőegylete, segélyező egylete, népiskolája, hédere, talmud-tórája és jesivája, amely kollégiumot is működtetett. 1820 körül Verpelét Józsua lett a rabbi. A neves Hatam Szóferrel állt levelezésben. 1847-ben a volt szendrői rabbit, Tannenbaum Farkast választották meg rabbinak. Őt a rabbiszékben unokája, Tannenbaum Mózes, majd veje, Fischl Salamon követte.

A hitközség 1869-ben ortodoxnak nyilvánította magát. 1870-ben építette zsinagógáját, amely az egyetlen fából épült zsinagóga volt Magyarországon, 1961-ben bontották le. 1885-ben a verpeléti hitközséghez csatlakoztak a környező települések (Aldebrő, Feldebrő, Felsőnána, Kál, Kápolna, Kompolt, Szolát, Tófalu, Vécs) kis zsidó közösségei. Ezeknek a hitközségeknek egy része még a holokauszt előtt megszűnt.

1918 őszén a csőcselék feldúlta a zsinagógát, a hitközség levéltárát és a zsidó üzleteket. Ezt követően a zsidók nagy része a faluból elmenekült. A nőegylet megszűnt, a zsidó népiskola bezárt. A Chevra Kadisa a vagyonát – amelyet a háború alatt hadikölcsönökbe fektetett – teljesen elveszítette. 1925-től a helyzet konszolidálódott, a zsidók visszatértek, s a vallási élet is megszilárdult. 1928-ban Pollák József lett a rabbi, jó nevű jesivát vezetett, 25 növendékkel; ő is a holokauszt áldozatául esett.

1942-ben a fiatal férfiakat (szám szerint mintegy 30-at) behívták munkaszolgálatra. Többségük a keleti fronton esett el. A Verpeléten elő maradék zsidókat a bagólyuki gettóba, majd onnan Kerecsendre vitték, és Makláron vagonírozták be őket. Horváth Pál munkaszolgálatost a Dunántúlon fogták el, Bergen Belsenbe, Kozma Miklóst pedig szovjet hadifogságba hurcolták. A község határában, Feketedűlőn hónapokon át feküdt öt zsidó munkaszolgálatos holtteste az országút árkában.

A verpeléti elhurcoltak közül mindössze 11 személy jött vissza. A túlélők a holokauszt 80 áldozata tiszteletére 1948-ban emlékművet állítottak. A faluban 1965-ben egyetlen zsidó család lakott.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 536-563, Szegő Ágnes

Bejelentkező űrlap

>> Címlap Elveszett Közösségek Egri járás Verpelét