HEVES VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Apc

Az első zsidók a 19. század elején telepedtek le a faluban a helyi földesúr külön engedélyével. 1840-ben 7, 1910-ben 159 zsidó élt a településen. Elsősorban kereskedelemmel foglalkoztak, de volt néhány gazdálkodó is közöttük. A 20. század első felében nagykereskedők Jungreisz Soma és Lőwy Ignác voltak. A hitközségnek, amely először a pásztóihoz, majd 1855-től a hetényihez tartozott, volt temetkezési egylete, egy régi és egy új temetője, rituális fürdője és hat-osztályos iskolája. Miután az imaházat kinőtték, zsinagóga építésébe fogtak. Ide jártak imádkozni a környékbeli falvak (Jobbágyi, Rózsaszentmárton, Zagyvaszántó) zsidói is. A hatvani hitközség fiókhitközségeként 1906-tól működtek.

1941-ben 32 család, 1944-ben 124 fő élt itt, a rabbi Güncz Jenő volt.

A korlátozó törvények miatt sok apci zsidó kenyér nélkül maradt. 1941-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra, közülük sokan elestek a fronton. 1944-ben több zsidót letartóztattak és internáltak. Május 9-én a zsidókat a magyar csendőrség bérelt szekereken átvitte a hatvani gettóba. Június 12-én deportálták őket Auschwitzba, abba a transzportba került a falu utolsó rabbija, Güncz Jenő (Jósua) és családja is.

A háború után mintegy 15-en tértek vissza. A zsinagóga súlyos sérüléseket szenvedett, a 3 tórából egy sem maradt épen. A hitközség nem alakult meg újból, a zsidók lassanként szétszéledtek. A faluban 1962-ben zsidó már nem élt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 536-563, Szegő Ágnes

Bejelentkező űrlap

>> Címlap Elveszett Közösségek Hatvani járás Apc