HEVES VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Csány

1788-ban már két zsidó család élt itt. 1891-ben építették meg imaházukat, akkor 81 fő, 1930-ban 63 zsidó élt a településen. A zsidók és a keresztények között a viszony rendezett volt, az antiszemitizmus szinte ismeretlen jelenségnek számított. A zsidók többsége házaló kereskedő vagy kisiparos volt, és a helyi parasztok igényeit elégítette ki. A neológ hitközség a hatvanihoz tartozott.

1942-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. Többségük a keleti frontról soha nem jött vissza. 1944 tavaszán a németek nem vonultak be a faluba, a magyar hatóságok viszont kihirdették, hogy a zsidók zárkózzanak be a házaikba. Hetekig még élelmiszer vásárlása céljából se mehettek ki az utcára. Keresztény barátok az éjszaka leple alatt csempésztek be élelmet a zsidó házakba. A zsidó boltokat és műhelyeket szétverték.

Egyik 1944. májusi napon a zsidóknak be kellett költözniük a zsinagógába, másnap a magyar csendőrség átkísérte őket Hatvanba. Az ottani gettóban vad kutatás folyt a zsidók értéktárgyai után, amelynek során a csendőrök az egyik csányi zsidót halálra kínozták.

A háborút öten élték túl, akik nemsokára elhagyták a falut. 1947-ben a hitközséget hivatalosan is megszűntnek nyilvánították, akkorra Csányban már egyetlen zsidó sem élt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 536-563, Szegő Ágnes

Bejelentkező űrlap

>> Címlap Elveszett Közösségek Hatvani járás Csány