HEVES VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

HEVES

A település fekvése folytán fontos szerepet játszott a megye zsidóságának szempontjából, ez volt a megyében az egyik legkorábbi hitközség, amely 1747-ben alakult meg. A hitközség alapítói Frank Náthán, Adler Éliás és Schwarcz Rumprecht voltak. Az itt letelepedett kereskedők naponta átjártak a 19. század ötvenes évekig tiltott területnek számító Jászságba, elsősorban Jászberénybe. 1828-ban a Szapáry-, a Szepessy- és a Bernáth birtokon éltek zsidók. 1844-ben 37 családban 204 zsidót írtak össze, sok jómódú családfő élt a településen, bérlők, nagykereskedők, illetve 8 kiskereskedő, 11 házaló és 3 iparos. A rabbit Trencsényi Fábiánnak hívták. Az 1848– 1849-es szabadságharcban 27 zsidó vallású katona vett részt, közöttük két sebészorvos. A Chevra Kadisát 1830-ban, az elemi iskolát 1856-ban alapították. A közösség a Bach-korszakban is ragaszkodott a magyar tannyelvű oktatáshoz. Az iskola egészen 1944-ig működött. A zsinagógát 1867-ben építették, és 1925-ben felújították. A hitközség 1868 után is megmaradt ortodoxnak, anyakönyvi kerületéhez 11 község tartozott. 1869-ben választották meg Handler Márkot rabbinak, aki a híres Ketav Szófer kedvenc tanítványa volt. Előbb Siófokon, majd 1866-ban Aszódon lett rabbi, onnan jött át Heves városába. Később Tatatóváros hívta meg rabbijának, és ott is működött haláláig, 1911-ig. Handler rabbi magyar nyelvű héber nyelvtant írt, és több cikke jelent meg különböző folyóiratokban. Híresek voltak magyar nyelvű prédikációi is. Az ő fia volt Hevesi Simon budapesti rabbi.

A legtöbb zsidó 1880-ban élt Hevesen, 631 fő, de mivel a település mezőgazdasági jellegű kisváros maradt, a lélekszám fokozatosan csökkent. A helybeli zsidóság elsősorban kereskedelemmel, kisiparral foglalkozott, de megvolt a sajátos zsidó értelmiségi rétege is: orvosok, ügyvédek, újságírók, sőt ritka kivételképpen a kisváros főjegyzője évtizedeken keresztül a zsidó vallású, egri születésű Brünauer Endre volt. Több neves személyiség született Hevesen, így Bíró Lajos és Hevesi Lajos is, illetve Gábor Dénes édesapja. A helyi zsidók között 1929-ben 34 kereskedő, 22 gazdálkodó, 17 iparos, 10 magántisztviselő, 5 ügyvéd, 3 orvos és egy tanító volt. Rabbiként Friedmann József szolgált. 1944-ben 307 zsidónak számító személyt írtak össze. A kongresszusi hitközség elnöke akkor Gerő Gyula ügyvéd volt.

A Hevesi járáshoz a következő közösségek tartoztak (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma az 1941-es népszámlálás adatai szerint):

  • Átány (4; 3011),
  • Boconád (6; 2265),
  • *Erdőtelek (51; 5034),
  • Erk (3; 1656),
  • *Heves (331; 10 605),
  • Kisköre (22; 3849),
  • Kömlő (5; 3450),
  • Pély (3; 2715),
  • *Tarnaméra (24; 2342),
  • Tarnaörs (0; 2679);
  • Tarnaszentmiklós (6; 1865) és
  • Tarnazsadány (14; 2178).

A fennálló rendelkezések ellenére (a település lakossága tízezernél több volt) itt nem állítottak fel külön gettót. Mivel a helyi hatóságok erre megfelelő településrészt nem találtak, ezért a város zsidó lakosságát szekerekkel a Szúcs, bagólyuki gettóba szállították. A zsidó tanács erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a hevesi zsidókat vigyék vissza Hevesre (elvileg a 10 000 főnél nagyobb településeknek joguk volt saját gettót felállítani), de kérésüket durván elutasították.

A túlélők, akikhez a környező települések magányos túlélői is csatlakoztak, újjászervezték a hitközséget. A kisvárosban 1949-ben 76 zsidó élt, a hitközségi elnök Kunovits Imre volt. A holokauszt 350 hevesi és környékbeli áldozatának a tiszteletére emlékművet emeltek. Aztán lassanként szétszéledtek, úgyhogy 1965-ben Hevesen már csak maroknyi zsidó élt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 536-563, Szegő Ágnes

Bejelentkező űrlap

>> Címlap Elveszett Közösségek Hevesi járás HEVES