HEVES VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Poroszló

Az első zsidók a 19. század elején telepedtek le a kisvárosban a helyi földek birtokosa, a katolikus egyház engedélyével és annak védelmét élvezve. A kis Tisza menti településen az 1830– 1840-es években még többnyire szegény házalók éltek. Az első poroszlói rabbi az albertirsai születésű Bleyer Menáchem volt. Innen Tiszaigarra ment rabbinak, ahol negyvenöt éven át működött 1900-ban bekövetkezett haláláig. Majd Seltmann Sándor (1800–1860) lett a rabbi Poroszlón. Fia, Seltmann Lajos Szegeden, azt követően pedig Hódmezővásárhelyen volt rabbi. A régi zsinagóga építési éve nem ismeretes. A hitközségnek volt Chevra Kadisája, talmud-tórája, népiskolája, hédere és rituális fürdője. A zsidó elemi iskolába 1863-ban 14 fiú és 17 lány járt, akkor a hitközség rabbija Sveiger Náthán, az elöljáró Schwartz Mózes, a tanító pedig Friedmann József volt. Poroszlón 1880-ban 182 zsidó élt.

A polgári fejlődés megindulása után a poroszlói középosztály nagyrészt zsidókból állt, akik az elmaradott település gazdasági fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárultak. Elsősorban termény- és fakereskedelemmel foglalkoztak, de boltosok, kisiparosok (szabó, ács, bádogos, villanyszerelő) és bérlők is voltak közöttük. Egymás után alapították a kisebb-nagyobb üzemeket. Klein Jakab 1877-ben gőzmalmot, fiai 1909-ben már részvénytársaságot alapítottak: gőzfűrésztelepet, gőzmalmot, gombgyárat működtettek 200 munkással. A poroszlói nyomdát 1912-től Goldstein Aladár működtette. A Jólesz család kávéházat üzemeltetett.

A hitközség 1880-ban alakult, majd 1885-ben a tiszafüredihez csatlakozott, a környező települések (Lőrincfalva, Sarud) kis zsidó közösségeivel együtt. Ettől kezdve a kisvárosban rabbi nem működött, a vallási teendőket a tiszafüredi rabbi látta el, aki időről időre átlátogatott Poroszlóra. 1925-ben a zsidó népiskola elég jelentkező híján bezárta kapuit. 1928-ban a régi, ismeretlen korú zsinagóga maradványain új épült.

A viszony a zsidók és a keresztények között általában rendezett volt, egészen az 1930-as évek elejéig. Ekkor furcsa hírek kezdtek keringeni egy borsodivánkai keresztény lány eltűnéséről, akit a poroszlói metszőhöz küldtek libát vágatni. A metsző legkisebb, fogyatékos fiát gyanúsították azzal, hogy a lányt ő csalta be hozzájuk. Azt is rebesgették, hogy a lány vére már bele is van keverve a macesz tésztájába. Németh Lajos főjegyző elismerte a lány eltűnését, de kereken kijelentette, hogy ebben a zsidók nem bűnösök, azonban ez nem győzött meg mindenkit. Később a lány szerencsésen előkerült, és így vége lett a vérvádnak. A 156 tagú hitközség elnöke 1936-ban Jólesz Sámuel, a nőegylet elnöke özv. Frank Józsefné volt. Ügyvédként Weinberger Dezső dolgozott a településen.

1944. május 8-án a poroszlói zsidóknak Tiszafüredre, az ottani gettóba kellett bevonulniuk, ahonnan rövidesen mindenkit Auschwitzba deportáltak.

A felszabadulás után csak Müncz Sámuel és családja maradt a településen.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 536-563, Szegő Ágnes

Bejelentkező űrlap

>> Címlap Elveszett Közösségek Tiszafüredi járás Poroszló